Mi a hagyományos csempékragasztási módszer? És mik a hiányosságok?

A csempe beillesztésének hagyományos módja a következő lépésekből áll:

1. Felület előkészítés: A burkolandó felületet megtisztítjuk, kiegyenlítjük és alapozzuk a csemperagasztó jó tapadása érdekében.
2. A csemperagasztó előkészítése: A csemperagasztót vízzel keverjük össze a gyártó utasításai szerint, általában sima állagúra.
3. Csempe felhelyezése: A csemperagasztót fogazott simítóval hordjuk fel a felületre, majd a csempét távtartókkal a helyére nyomjuk, hogy a lapok között egyenletes távolságot biztosítsunk.
4. Fugázás: A csemperagasztó megkötése után a csemperagasztókat ki kell tölteni fugával, hogy kész, vízálló felületet kapjunk.

A hagyományos csemperagasztási módszer hiányosságai a következők:

1. Időigényes: A hagyományos csemperagasztási módszer időigényes lehet, mivel minden csempét egyenként kell elhelyezni, és hagyni kell megszáradni, mielőtt a következőt felhelyeznénk.
2. Inkonzisztencia: Fennáll a veszélye a csemperagasztó vastagságának és a csempék közötti térközök inkonzisztenciájának, ami a kész felület egyenetlenségéhez vezethet.
3. Korlátozott tervezési lehetőségek: A hagyományos csemperagasztási módszer korlátozhatja a tervezési lehetőségeket, mivel nehéz lehet bonyolult mintákat vagy terveket elérni.
4. Nem alkalmas nagy felületekre: A hagyományos csemperagasztási módszer nem biztos, hogy alkalmas nagy felületekre, mivel nagy felületen nehéz lehet a konzisztenciát és az egyenletességet fenntartani.
5. Meghibásodás veszélye: Ha a felület előkészítése vagy a ragasztó felhordása nem megfelelően történik, fennáll a csempe meghibásodásának veszélye, például a csempék megrepednek vagy idővel meglazulnak.

Újabb csempe beépítési módszereket, például előre elhelyezett csempelapok vagy ragasztószőnyegek használatát fejlesztették ki e hiányosságok némelyikének kiküszöbölésére, és gyorsabb, következetesebb és egyszerűbb csempeszerelési folyamatot biztosítanak.