A sűrítők a különböző kozmetikai készítmények vázszerkezetét és alapját képezik, és kulcsfontosságúak a termékek megjelenése, reológiai tulajdonságai, stabilitása és bőrérzete szempontjából. Válassza ki az általánosan használt és reprezentatív különböző típusú sűrítőanyagokat, készítse elő őket különböző koncentrációjú vizes oldatokká, tesztelje fizikai és kémiai tulajdonságaikat, például viszkozitást és pH-t, és kvantitatív leíró elemzéssel ellenőrizze megjelenésüket, átlátszóságát, valamint a bőrön tapasztalt többszörös érzést közben és után. használat. Az indikátorokon szenzoros vizsgálatokat végeztünk, valamint a szakirodalmat kutatva összefoglaltuk és összefoglaltuk a különböző típusú sűrítőanyagokat, amelyek a kozmetikai formulák tervezéséhez nyújthatnak bizonyos referenciát.
1. Sűrítő leírása
Számos anyag használható sűrítőanyagként. A relatív molekulatömeg szempontjából vannak kis molekulatömegű és nagy molekulatömegű sűrítők; a funkciós csoportok szempontjából vannak elektrolitok, alkoholok, amidok, karbonsavak és észterek stb. Várjon. A sűrítőket a kozmetikai alapanyagok osztályozási módszere szerint osztályozzák.
1. Alacsony molekulatömegű sűrítő
1.1.1 Szervetlen sók
A szervetlen sót sűrítőanyagként használó rendszer általában felületaktív vizes oldatrendszer. A leggyakrabban használt szervetlen sósűrítőszer a nátrium-klorid, amelynek nyilvánvaló sűrítő hatása van. A felületaktív anyagok vizes oldatban micellákat képeznek, az elektrolitok jelenléte pedig növeli a micellák asszociációinak számát, ami a gömb alakú micellák pálcika alakú micellává alakulásához vezet, ami növeli a mozgással szembeni ellenállást, és ezáltal a rendszer viszkozitását. Ha azonban túl sok az elektrolit, az befolyásolja a micelláris szerkezetet, csökkenti a mozgási ellenállást, és csökkenti a rendszer viszkozitását, ami az úgynevezett „kisózás”. Ezért a hozzáadott elektrolit mennyisége általában 1–2 tömegszázalék, és más típusú sűrítőszerekkel együttműködve stabilabbá teszi a rendszert.
1.1.2 Zsíralkoholok, zsírsavak
A zsíralkoholok és zsírsavak poláris szerves anyagok. Egyes cikkek nemionos felületaktív anyagoknak tekintik őket, mivel lipofil és hidrofil csoportokat is tartalmaznak. Kis mennyiségű ilyen szerves anyag jelenléte jelentős hatással van a felületaktív anyag felületi feszültségére, omc-jára és egyéb tulajdonságaira, és a hatás mértéke a szénlánc hosszával nő, általában lineáris összefüggésben. Működési elve az, hogy a zsíralkoholok és zsírsavak felületaktív micellákat építhetnek be (csatlakozhatnak), hogy elősegítsék a micellák képződését. A poláris fejek közötti hidrogénkötés hatása) a két molekulát szorosan a felületen helyezi el, ami nagymértékben megváltoztatja a felületaktív anyag micellák tulajdonságait és eléri a sűrítés hatását.
2. Sűrítőszerek osztályozása
2.1 Nem ionos felületaktív anyagok
2.1.1 Szervetlen sók
nátrium-klorid, kálium-klorid, ammónium-klorid, monoetanol-amin-klorid, dietanol-amin-klorid, nátrium-szulfát, trinátrium-foszfát, dinátrium-hidrogén-foszfát és nátrium-tripolifoszfát stb.;
2.1.2 Zsíralkoholok és zsírsavak
Lauril-alkohol, mirisztil-alkohol, 12-15 szénatomos alkohol, 12-16 szénatomos alkohol, decil-alkohol, hexil-alkohol, oktil-alkohol, cetil-alkohol, sztearil-alkohol, behenil-alkohol, laurinsav, 18-36 szénatomos sav, linolsav, linolsav, linolsav , sztearinsav, behénsav stb.;
2.1.3 Alkanolamidok
Kókusz-dietanolamid, kókusz-monoetanolamid, kókusz-monoizopropanolamid, kokamid, lauroil-linoleoil-dietanolamid, lauroil-mirisztoil-dietanolamid, izosztearil-dietanolamid, linolsav-dietanolamid, kardamom-dietanolamid, dízel-monometil-monoamid, monothán-monolamid etanolamid, szezám-dietanolamid, szójabab-dietanolamid, sztearil Dieetanolamid, sztearin-monoetanolamid, sztearil-monoetanolamid-sztearát, sztearamid, faggyú-monoetanolamid, búzacsíra-dietanolamid, PEG (polietilénglikol)-3-lauramid, PEG-4-oleamid, PEG-50 faggyúamid stb.;
2.1.4 Éterek
Cetil-polioxietilén (3) éter, izocetil-polioxietilén (10) éter, lauril-polioxietilén (3) éter, lauril-polioxietilén (10) éter, Poloxamer-n (etoxilált polioxipropilén-éter) (n=105, 124, 185, 3, 8 , 407) stb.;
2.1.5 Észterek
PEG-80 gliceril-faggyúészter, PEC-8PPG (polipropilénglikol)-3-diizosztearát, PEG-200 hidrogénezett gliceril-palmitát, PEG-n (n=6, 8, 12) méhviasz, PEG-4 izosztearát, PEG-n (n=) 3, 4, 8, 150) disztearát, PEG-18 gliceril-oleát/kokát, PEG-8 dioleát, PEG-200 gliceril-sztearát, PEG-n (n=28, 200) gliceril shea vaj, PEG-7 hidrogénezett ricinusolaj, PEG-40 jojobaolaj, PEG-2 laurát, PEG-120 metil-glükóz-dioleát, PEG-150 pentaeritrit-sztearát, PEG-55 propilénglikol-oleát, PEG-160 szorbitán-triizosztearát, PEG-n (n=8, 75, 10) , PEG-150/decil/SMDI kopolimer (polietilén-glikol-150/decil/metakrilát kopolimer), PEG-150/sztearil/SMDI kopolimer, PEG-90. izosztearát, PEG-8PPG-3 dilaurát, cetil-mirisztát, Cet18-palmitát -36 Etilén-glikol-sav, pentaeritrit-sztearát, pentaeritrit-behenát, propilénglikol-sztearát, behenil-észter, cetil-észter, gliceril-tribehenát, gliceril-trihidroxi-sztearát stb.;
2.1.6 Amin-oxidok
mirisztil-amin-oxid, izosztearil-aminopropil-amin-oxid, kókuszdióolaj-aminopropil-amin-oxid, búzacsíra-aminopropil-amin-oxid, szójabab-aminopropil-amin-oxid, PEG-3-lauril-amin-oxid stb.;
2.2 Amfoter felületaktív anyagok
cetil-betain, kókusz-aminoszulfobetain stb.;
2.3 Anionos felületaktív anyagok
kálium-oleát, kálium-sztearát stb.;
2.4 Vízben oldódó polimerek
2.4.1 Cellulóz
Cellulóz, cellulóz gumi,karboxi-metil-hidroxi-etil-cellulóz, cetil-hidroxi-etil-cellulóz, etil-cellulóz, hidroxi-etil-cellulóz, hidroxi-propil-cellulóz, hidroxi-propil-metil-cellulóz, formazán-bázis cellulóz, karboxi-metil-cellulóz stb.;
2.4.2 Polioxietilén
PEG-n (n=5M, 9M, 23M, 45M, 90M, 160M) stb.;
2.4.3 Poliakrilsav
Akrilátok/C10-30 alkil-akrilát keresztpolimer, akrilátok/cetil-etoxi(20) itakonát kopolimer, akrilátok/cetil-etoxi(20) metil-akrilát kopolimer, akrilátok/tetradecil-etoxi-polimer(25) e-oxilát-kopolimer (25)-akrilát-ikonát kopolimer, Akrilátok/oktadekán-etoxi(20)-metakrilát kopolimer, akrilát/okaril-etoxi(50) akrilát kopolimer, akrilát/VA keresztpolimer, PAA (poliakrilsav), nátrium-akrilát/vinil-izodekanoát térhálós polimer, karbomer, stb. .;
2.4.4 Természetes gumi és módosított termékei
Alginsav és sói (ammónium, kalcium, kálium), pektin, nátrium-hialuronát, guargumi, kationos guargumi, hidroxipropil-guargumi, tragantgumi, karragenán és sói (kalcium, nátrium), xantángumi, szklerotin gumi stb. ;
2.4.5 Szervetlen polimerek és módosított termékeik
Magnézium-alumínium-szilikát, szilícium-dioxid, nátrium-magnézium-szilikát, hidratált szilícium-dioxid, montmorillonit, nátrium-lítium-magnézium-szilikát, hektorit, sztearil-ammónium-hektorit, kvaterner ammónium-só -90 montmorillonit, ammónium-kvaterner 8, ammónium-kvaterner8 stb .;
2.4.6 Egyéb
PVM/MA dekadién térhálósított polimer (polivinil-metil-éter/metil-akrilát és dekadién térhálós polimerje), PVP (polivinil-pirrolidon) stb.;
2.5 Felületaktív anyagok
2.5.1 Alkanolamidok
A leggyakrabban használt kókuszdietanolamid. Az alkanolamidok kompatibilisek az elektrolitokkal a sűrítés érdekében, és a legjobb eredményt adják. Az alkanolamidok sűrítő mechanizmusa az anionos felületaktív micellákkal való kölcsönhatás, amely nem newtoni folyadékokat képez. A különböző alkanolamidok teljesítményében nagy különbségek mutatkoznak, és hatásuk is eltérő önmagukban vagy kombinálva. Egyes cikkek beszámolnak a különböző alkanolamidok sűrítő és habképző tulajdonságairól. A közelmúltban arról számoltak be, hogy az alkanolamidok potenciálisan rákkeltő nitrozaminok képződésének veszélyét hordozzák magukban, amikor kozmetikumokká készülnek. Az alkanolamidok szennyeződései közé tartoznak a szabad aminok, amelyek potenciális nitrozaminok forrásai. Jelenleg nincs hivatalos vélemény a testápoló ipar részéről arról, hogy be kell-e tiltani az alkanolamidokat a kozmetikumokban.
2.5.2 Éterek
A fő hatóanyagként zsíralkohol-polioxietilén-éter-nátrium-szulfátot (AES) tartalmazó készítményben általában csak szervetlen sók használhatók a megfelelő viszkozitás beállítására. Tanulmányok kimutatták, hogy ez a nem szulfatált zsíralkohol-etoxilátoknak köszönhető az AES-ben, amelyek jelentősen hozzájárulnak a felületaktív anyag oldatának sűrűsödéséhez. A mélyreható kutatás megállapította, hogy: az átlagos etoxilációs fok körülbelül 3EO vagy 10EO, hogy a legjobb szerepet játssza. Ezen túlmenően a zsíralkohol-etoxilátok sűrítő hatása nagyban függ a termékeikben lévő elreagálatlan alkoholok és homológok eloszlási szélességétől. Ha a homológok eloszlása szélesebb, akkor a termék sűrítő hatása gyenge, és minél szűkebb a homológok eloszlása, annál nagyobb sűrítő hatás érhető el.
2.5.3. Észterek
A leggyakrabban használt sűrítők az észterek. A közelmúltban PEG-8PPG-3-diizosztearátot, PEG-90-diizosztearátot és PEG-8PPG-3-dilaurátot jelentettek külföldön. Ez a fajta sűrítő a nem ionos sűrítők közé tartozik, főként felületaktív vizes oldatrendszerben használatos. Ezek a sűrítők nem könnyen hidrolizálódnak, és stabil viszkozitásúak a pH és hőmérséklet széles tartományában. Jelenleg a leggyakrabban használt PEG-150 disztearát. A sűrítőszerként használt észterek általában viszonylag nagy molekulatömegűek, így rendelkeznek néhány polimervegyület tulajdonsággal. A sűrítési mechanizmus egy háromdimenziós hidratációs hálózat kialakulásának köszönhető a vizes fázisban, ezáltal felületaktív micellákat építve be. Az ilyen vegyületek bőrpuhítóként és hidratálóként hatnak, amellett, hogy sűrítőszerként használják őket a kozmetikumokban.
2.5.4 Amin-oxidok
Az amin-oxid egyfajta poláris nemionos felületaktív anyag, amelyre jellemző: vizes oldatban az oldat pH-értékének különbsége miatt nemionos tulajdonságokat mutat, és erős ionos tulajdonságokat is mutathat. Semleges vagy lúgos körülmények között, azaz amikor a pH 7-nél nagyobb vagy egyenlő, az amin-oxid vizes oldatban nem ionizált hidrátként létezik, amely nem ionos. Savas oldatban gyenge kationosságot mutat. Ha az oldat pH-ja 3-nál kisebb, az amin-oxid kationossága különösen szembetűnő, így különböző körülmények között jól tud működni kationos, anionos, nemionos és ikerionos felületaktív anyagokkal. Jó kompatibilitás és szinergikus hatás. Az amin-oxid hatékony sűrítőanyag. Amikor a pH 6,4-7,5, az alkil-dimetil-amin-oxid a vegyület viszkozitását elérheti a 13,5 Pa.s-18 Pa.s, míg az alkil-amidopropil-dimetil-oxid aminok a vegyület viszkozitását 34 Pa.s-49 Pa.s-ig tehetik. és az utóbbihoz só hozzáadása nem csökkenti a viszkozitást.
2.5.5 Egyéb
Néhány betain és szappan is használható sűrítőanyagként. Sűrítő mechanizmusuk hasonló más kis molekulákéhoz, és mindegyik felületaktív micellákkal kölcsönhatásba lépve éri el a sűrítő hatást. A szappanok sűrítésre használhatók a pálcikakozmetikumokban, a betain pedig főleg a felületaktív vízrendszerekben.
2.6 Vízben oldódó polimer sűrítő
A sok polimer sűrítőszerrel sűrített rendszereket nem befolyásolja az oldat pH-ja vagy az elektrolit koncentrációja. Ezenkívül a polimer sűrítőknek kevesebb mennyiségre van szükségük a kívánt viszkozitás eléréséhez. Például egy termékhez felületaktív sűrítőanyagra van szükség, például kókuszolaj-dietanolamidra, amelynek tömeghányada 3,0%. Ugyanezen hatás eléréséhez csak 0,5% sima polimer szál elegendő. A legtöbb vízoldható polimer vegyületet nem csak sűrítőszerként használják a kozmetikai iparban, hanem szuszpendálószerként, diszpergálószerként és hajformázóként is használják.
2.6.1 Cellulóz
A cellulóz nagyon hatékony sűrítőanyag a vízbázisú rendszerekben, és széles körben használják a kozmetika különböző területein. A cellulóz természetes szerves anyag, amely ismétlődő glükozid egységeket tartalmaz, és minden glükozid egység 3 hidroxilcsoportot tartalmaz, amelyeken keresztül különféle származékok képződhetnek. A cellulóz sűrítők a hidratációtól duzzadó hosszú láncokon keresztül sűrűsödnek, és a cellulózzal sűrített rendszer nyilvánvaló pszeudoplasztikus reológiai morfológiát mutat. A felhasználás általános tömeghányada körülbelül 1%.
2.6.2 Poliakrilsav
A poliakrilsav sűrítőknek két sűrítési mechanizmusa van, nevezetesen a semlegesítő sűrítés és a hidrogénkötés sűrítés. A semlegesítés és a sűrítés a savas poliakrilsav sűrítő semlegesítését jelenti, hogy ionizálja molekuláit és negatív töltéseket generáljon a polimer fő lánca mentén. Az azonos neműek közötti taszítás elősegíti, hogy a molekulák kiegyenesedjenek és kinyíljanak, hogy hálózatot alkossanak. A szerkezet eléri a sűrítő hatást; A hidrogénkötésű sűrítés azt jelenti, hogy a poliakrilsav sűrítőt először vízzel kombinálják, hogy hidratáló molekulát képezzenek, majd egy 10-20%-os (például 5 vagy több etoxicsoportot tartalmazó) hidroxil-donorral kombinálják. Nem ionos felületaktív anyagok) kombinálva a vizes rendszerben lévő göndör molekulák kibogozásával hálószerkezetet alakítanak ki a sűrítő hatás elérése érdekében. A sűrítőrendszer viszkozitását nagymértékben befolyásolják az eltérő pH-értékek, a különböző semlegesítőszerek és az oldható sók jelenléte. Ha a pH-érték 5-nél kisebb, a viszkozitás a pH-érték növekedésével nő; ha a pH-érték 5-10, a viszkozitás szinte változatlan; de ahogy a pH érték tovább növekszik, a sűrítés hatékonysága ismét csökken. Az egyértékű ionok csak a rendszer sűrítési hatékonyságát csökkentik, míg a két- vagy háromértékű ionok nemcsak hígíthatják a rendszert, hanem elegendő tartalom esetén oldhatatlan csapadékot is termelhetnek.
2.6.3 Természetes gumi és módosított termékei
A természetes gumi főleg kollagént és poliszacharidokat tartalmaz, de a sűrítőanyagként használt természetes gumi főleg poliszacharidokat tartalmaz. A sűrítési mechanizmus az, hogy a poliszacharid egységben lévő három hidroxilcsoport és vízmolekulák kölcsönhatása révén háromdimenziós hidratációs hálózat struktúrát hoznak létre, hogy elérjék a sűrítő hatást. Vizes oldataik reológiai formái többnyire nem newtoni folyadékok, de egyes híg oldatok reológiai tulajdonságai közel állnak a newtoni folyadékokhoz. Sűrítő hatásuk általában összefügg a pH értékével, hőmérsékletével, koncentrációjával és a rendszer egyéb oldott anyagaival. Ez egy nagyon hatékony sűrítő, és az általános adagolás 0,1–1,0%.
2.6.4 Szervetlen polimerek és módosított termékeik
A szervetlen polimer sűrítők általában háromrétegű réteges szerkezettel vagy expandált rácsszerkezettel rendelkeznek. A két kereskedelmi szempontból leghasznosabb típus a montmorillonit és a hektorit. A sűrítési mechanizmus az, hogy amikor a szervetlen polimert vízben diszpergálják, a benne lévő fémionok kidiffundálnak az ostyából, a hidratáció előrehaladtával megduzzad, végül a lamellás kristályok teljesen szétválnak, aminek következtében anionos lamellás szerkezet képződik lemezes. kristályok. és fémionok átlátszó kolloid szuszpenzióban. Ebben az esetben a lamellák felületi töltése negatív, sarkaikban pedig kismértékű pozitív töltés a rácstörés miatt. Híg oldatban a felület negatív töltései nagyobbak, mint a sarkok pozitív töltései, és a részecskék taszítják egymást, így nem lesz sűrítő hatás. Az elektrolit hozzáadásával és koncentrálásával az ionok koncentrációja az oldatban nő, a lamellák felületi töltése pedig csökken. Ekkor a fő kölcsönhatás a lamellák közötti taszító erőről a lamellák felületén lévő negatív töltések és a peremsarok pozitív töltései közötti vonzó erőre változik, és a párhuzamos lamellák egymásra merőlegesen térhálósodnak. , hogy úgynevezett „kartonszerű” képződjön Az „interspace” szerkezete duzzadást és gélesedést okoz a megvastagodás hatásának eléréséhez. Az ionkoncentráció további növekedése tönkreteszi a szerkezetet
Feladás időpontja: 2022. december 28