Általánosságban elmondható, hogy minél nagyobb a viszkozitása, annál jobb a gipszhabarcs vízvisszatartó hatása. Azonban minél nagyobb a viszkozitás, annál nagyobb a cellulóz-éter molekulatömege, és ennek megfelelő oldhatóságának csökkenése negatív hatással lesz a habarcs szilárdságára és szerkezeti teljesítményére. Minél nagyobb a viszkozitás, annál szembetűnőbb a habarcs sűrítő hatása, de ez nem egyenesen arányos.
Minél nagyobb a viszkozitás, annál viszkózusabb lesz a nedves habarcs. Az építés során a kaparóhoz tapadva és az aljzathoz való erős tapadásban nyilvánul meg. De nem hasznos magának a nedves habarcs szerkezeti szilárdságának növelése. Ezenkívül az építés során a nedves habarcs behajlásgátló hatása nem nyilvánvaló. Éppen ellenkezőleg, néhány közepes és alacsony viszkozitású, de módosított metil-cellulóz-éter kiváló teljesítményt nyújt a nedves habarcs szerkezeti szilárdságának javításában.
Az építőfalak többnyire porózus szerkezetek, és mindegyik erős vízfelvevő képességgel rendelkezik. A falépítéshez használt gipsz építőanyag azonban úgy készül, hogy vizet adnak a falhoz, és a víz könnyen felszívódik a falba, ami a gipsz hidratálásához szükséges víz hiányát eredményezi, ami megnehezíti a vakolást és csökken kötési szilárdság, ami repedéseket eredményez. A gipsz építőanyagok vízvisszatartásának javítása javíthatja az építés minőségét és a falhoz való kötőerőt. Ezért a vízvisszatartó szer a gipsz építőanyagok egyik fontos adalékanyagává vált.
Vakolható gipszet, ragasztott gipszet, tömítőgipszet, gipszgitt és egyéb építőpor anyagokat használnak. Az építés megkönnyítése érdekében a gyártás során gipsz késleltetőket adnak hozzá, hogy meghosszabbítsák a gipszzagy építési idejét. Mivel a gipszet Retarderrel keverik, ami gátolja a gipsz hemihidrát hidratációs folyamatát. Az ilyen típusú gipszzagyot 1-2 órán keresztül a falon kell tartani, mielőtt megköt. A legtöbb fal vízelnyelő tulajdonságokkal rendelkezik, különösen a téglafalak és a pórusbeton. Fal, porózus szigetelőlap és egyéb könnyű új falanyagok, ezért vízvisszatartó kezelést kell végezni a gipszzagyon, hogy elkerüljük a hígtrágyában lévő víz egy részének átjutását a falra, ami vízhiányt és hiányos hidratációt eredményez, amikor a gipsz iszap a hígtrágya megkeményedik. A gipsz és a falfelület közötti hézag szétválását és leválását okozza. A vízvisszatartó szer hozzáadása a gipszzagyban lévő nedvesség fenntartását, a gipszzagy hidratációs reakcióját a határfelületen biztosítja, így biztosítva a kötési szilárdságot. Az általánosan használt vízmegtartó szerek a cellulóz-éterek, mint például: metil-cellulóz (MC), hidroxi-propil-metil-cellulóz (HPMC), hidroxi-etil-metil-cellulóz (HEMC), stb. Ezen kívül polivinil-alkohol, nátrium-alginát, módosított keményítő, kovaföld, ritkaföldfém por stb. is használható a vízmegtartó teljesítmény javítására.
Bármilyen vízvisszatartó szer is képes különböző mértékben késleltetni a gipsz hidratációs sebességét, ha a lassítószer mennyisége változatlan marad, a vízmegtartó szer
általában 15-30 percig késlelteti a beállítást. Ezért a retarder mennyisége megfelelően csökkenthető.
Feladás időpontja: 2022. november 24