A cellulóz-éter sűrítő hatása függ: a cellulóz-éter polimerizációs fokától, az oldat koncentrációjától, a nyírási sebességtől, a hőmérséklettől és egyéb feltételektől. Az oldat gélesedő tulajdonsága az alkil-cellulóz és módosított származékai. A gélesedési tulajdonságok a helyettesítés mértékétől, az oldat koncentrációjától és az adalékanyagoktól függenek. A hidroxi-alkil-módosított származékok esetében a géltulajdonságok a hidroxi-alkil módosítási fokával is összefüggenek. Alacsony viszkozitású MC és HPMC esetén 10%-15%-os, közepes viszkozitású MC és HPMC 5%-10%-os, míg nagy viszkozitású MC és HPMC csak 2%-3%-os oldat készíthető, és általában a cellulóz-éter viszkozitási besorolását is 1%-2%-os oldat szerint osztályozzák.
A nagy molekulatömegű cellulóz-éter nagy sűrítési hatékonysággal rendelkezik. Az azonos koncentrációjú oldatban a különböző molekulatömegű polimerek különböző viszkozitásúak. Magas fokozat. A megcélzott viszkozitást csak nagy mennyiségű kis molekulatömegű cellulóz-éter hozzáadásával lehet elérni. Viszkozitása csekély mértékben függ a nyírási sebességtől, és a nagy viszkozitás eléri a cél viszkozitást, és a szükséges adagolási mennyiség kicsi, a viszkozitás pedig a sűrítés hatékonyságától függ. Ezért egy bizonyos konzisztencia eléréséhez bizonyos mennyiségű cellulóz-étert (az oldat koncentrációját) és az oldat viszkozitását kell biztosítani. Az oldat gélhőmérséklete is lineárisan csökken az oldat koncentrációjának növekedésével, és egy bizonyos koncentráció elérése után szobahőmérsékleten gélesedik. A HPMC gélesedési koncentrációja szobahőmérsékleten viszonylag magas.
A konzisztencia a részecskeméret kiválasztásával és a cellulóz-éterek különböző módosítási fokával is beállítható. Az úgynevezett módosítás az MC vázszerkezetében a hidroxi-alkil-csoportok bizonyos mértékű szubsztitúciójának bevezetése. A két szubsztituens relatív szubsztitúciós értékeinek megváltoztatásával, vagyis a metoxi- és hidroxi-alkil-csoportok DS és ms relatív szubsztitúciós értékeivel, amit gyakran mondunk. A cellulóz-éterre vonatkozó különféle teljesítménykövetelmények teljesíthetők a két szubsztituens relatív helyettesítési értékének megváltoztatásával.
A konzisztencia és a módosítás kapcsolata: a cellulóz-éter hozzáadása befolyásolja a habarcs vízfogyasztását, a víz és a cement víz-kötőanyag arányának megváltoztatása a sűrítő hatás, minél nagyobb az adagolás, annál nagyobb a vízfogyasztás.
A porított építőanyagokban használt cellulóz-étereknek gyorsan fel kell oldódniuk hideg vízben, és megfelelő konzisztenciát kell biztosítaniuk a rendszer számára. Ha egy bizonyos nyírási sebességet adunk, akkor is pelyhessé és kolloid tömbbé válik, ami nem megfelelő vagy rossz minőségű termék.
Jó lineáris kapcsolat van a cementpép konzisztenciája és a cellulóz-éter adagolása között is. A cellulóz-éter nagymértékben növelheti a habarcs viszkozitását. Minél nagyobb az adag, annál nyilvánvalóbb a hatás. A nagy viszkozitású cellulóz-éter vizes oldatának magas a tixotrópiája, ami szintén a cellulóz-éter fő jellemzője. Az MC polimerek vizes oldatai általában pszeudoplasztikus és nem tixotróp fluiditást mutatnak a gélhőmérséklet alatt, de newtoni folyási tulajdonságok alacsony nyírási sebesség mellett. A pszeudoplaszticitás a cellulóz-éter molekulatömegével vagy koncentrációjával növekszik, függetlenül a szubsztituens típusától és a helyettesítés mértékétől. Ezért az azonos viszkozitási fokozatú cellulóz-éterek, függetlenül az MC-től, HPMC-től, HEMC-től, mindig ugyanazokat a reológiai tulajdonságokat mutatják mindaddig, amíg a koncentrációt és a hőmérsékletet állandóan tartják.
A hőmérséklet emelésekor szerkezeti gélek képződnek, és erősen tixotróp áramlások lépnek fel. A nagy koncentrációjú és alacsony viszkozitású cellulóz-éterek tixotrópiát mutatnak még a gél hőmérséklete alatt is. Ez a tulajdonság nagy előnyt jelent az építőhabarcs építésénél a szintezés és a megereszkedés beállításához. Itt meg kell magyarázni, hogy minél nagyobb a cellulóz-éter viszkozitása, annál jobb a vízvisszatartás, de minél nagyobb a viszkozitása, annál nagyobb a cellulóz-éter relatív molekulatömege, és ennek megfelelően csökken az oldhatósága, ami negatívan hat. a habarcskoncentrációról és az építési teljesítményről. Minél nagyobb a viszkozitás, annál szembetűnőbb a sűrítő hatás a habarcson, de ez nem teljesen arányos. Némi közepes és alacsony viszkozitású, de a módosított cellulóz-éter jobb teljesítményt nyújt a nedves habarcs szerkezeti szilárdságának javításában. A viszkozitás növekedésével a cellulóz-éter vízvisszatartása javul.
Feladás időpontja: 2023.02.16