A cellulóz-éter fontos szerepe a habarcsban

A cellulóz-éter jelentősen javíthatja a nedves habarcs teljesítményét, és a fő adalékanyag, amely befolyásolja a habarcs építési teljesítményét. A különböző fajtájú, különböző viszkozitású, különböző szemcseméretű, különböző viszkozitási fokú és hozzáadott mennyiségű cellulóz-éterek ésszerű kiválasztása pozitív hatással lesz a száraz porhabarcs teljesítményének javulására. Jelenleg sok falazó- és vakolathabarcsnak gyenge a vízvisszatartó képessége, és a víziszap néhány perc állás után szétválik. A vízvisszatartás a metil-cellulóz-éter egyik fontos teljesítménye, és ez olyan teljesítmény is, amelyre számos hazai szárazkeverékes habarcsgyártó figyel, különösen a magas hőmérsékletű déli régiókban. A száraz porhabarcs vízvisszatartó hatását befolyásoló tényezők közé tartozik a hozzáadott mennyiség, a viszkozitás, a részecskék finomsága és a felhasználási környezet hőmérséklete.

A cellulóz-éter vízvisszatartása

Az építőanyagok, különösen a száraz porhabarcs gyártásában a cellulóz-éter pótolhatatlan szerepet tölt be, különösen a speciális habarcs (módosított habarcs) gyártásánál, nélkülözhetetlen és fontos komponens. A vízben oldódó cellulóz-éter fontos szerepe a habarcsban alapvetően három aspektusból áll, az egyik a kiváló vízmegtartó képesség, a másik a habarcs konzisztenciájára és tixotrópiájára gyakorolt ​​hatás, a harmadik pedig a cementtel való kölcsönhatás. A cellulóz-éter vízvisszatartó hatása függ az alapréteg vízfelvételétől, a habarcs összetételétől, a habarcsréteg vastagságától, a habarcs vízigényétől, valamint a kötőanyag kötési idejétől. Maga a cellulóz-éter vízvisszatartása magának a cellulóz-éternek az oldhatóságából és kiszáradásából fakad. Mindannyian tudjuk, hogy bár a cellulóz molekulalánca nagyszámú, jól hidratálható OH-csoportot tartalmaz, vízben nem oldódik, mivel a cellulóz szerkezete nagyfokú kristályosodást mutat. A hidroxilcsoportok hidratáló képessége önmagában nem elegendő a molekulák közötti erős hidrogénkötések és van der Waals erők fedezésére. Ezért csak megduzzad, de nem oldódik vízben. Ha egy szubsztituenst viszünk be a molekulaláncba, akkor nemcsak a szubsztituens roncsolja a hidrogénláncot, hanem a láncok közötti hidrogénkötés is tönkremegy a szubsztituens szomszédos láncok közé ékelődése miatt. Minél nagyobb a szubsztituens, annál nagyobb a távolság a molekulák között. Minél nagyobb a távolság. Minél nagyobb a hidrogénkötések roncsoló hatása, a cellulóz-éter a cellulózrács kitágulása és az oldat bejutása után vízoldhatóvá válik, és nagy viszkozitású oldatot képez. Amikor a hőmérséklet emelkedik, a polimer hidratáltsága gyengül, és a láncok közötti víz kiszorul. Amikor a dehidratáló hatás elegendő, a molekulák aggregálódni kezdenek, háromdimenziós hálózati szerkezetű gélt képezve és kihajtva.

Általánosságban elmondható, hogy minél nagyobb a viszkozitás, annál jobb a vízvisszatartó hatás. Azonban minél nagyobb a viszkozitás és minél nagyobb a molekulatömeg, az oldhatóság megfelelő csökkenése negatív hatással lesz a habarcs szilárdságára és szerkezeti teljesítményére. Minél nagyobb a viszkozitás, annál szembetűnőbb a habarcs sűrítő hatása, de ez nem egyenesen arányos. Minél nagyobb a viszkozitás, annál viszkózusabb lesz a nedves habarcs, vagyis az építés során a kaparóhoz tapadva és az aljzathoz való jó tapadásban nyilvánul meg. De nem hasznos magának a nedves habarcs szerkezeti szilárdságának növelése. Az építés során a lehajlásgátló teljesítmény nem nyilvánvaló. Éppen ellenkezőleg, néhány közepes és alacsony viszkozitású, de módosított metil-cellulóz-éter kiváló teljesítményt nyújt a nedves habarcs szerkezeti szilárdságának javításában.

A cellulóz-éter sűrűsödése és tixotrópiája

Jó lineáris kapcsolat van a cementpép konzisztenciája és a cellulóz-éter adagolása között is. A cellulóz-éter nagymértékben növelheti a habarcs viszkozitását. Minél nagyobb az adag, annál nyilvánvalóbb a hatás. A nagy viszkozitású cellulóz-éter vizes oldatának magas a tixotrópiája, ami szintén a cellulóz-éter fő jellemzője.

A vastagodás a cellulóz-éter polimerizációs fokától, az oldat koncentrációjától, a nyírási sebességtől, a hőmérséklettől és egyéb körülményektől függ. Az oldat zselésítő tulajdonsága az alkil-cellulózra és módosított származékaira jellemző. A gélesedési tulajdonságok a helyettesítés mértékétől, az oldat koncentrációjától és az adalékanyagoktól függenek. A hidroxi-alkil-módosított származékok esetében a géltulajdonságok a hidroxi-alkil módosítási fokával is összefüggenek. Alacsony viszkozitású MC és HPMC esetén 10%-15%-os, közepes viszkozitású MC és HPMC 5%-10%-os, míg nagy viszkozitású MC és HPMC csak 2%-3%-os oldat készíthető, és általában a cellulóz-éter viszkozitási besorolását is 1%-2%-os oldat szerint osztályozzák. A nagy molekulatömegű cellulóz-éter nagy sűrítési hatékonysággal rendelkezik. Az azonos koncentrációjú oldatban a különböző molekulatömegű polimerek különböző viszkozitásúak. Magas fokozat. A megcélzott viszkozitást csak nagy mennyiségű kis molekulatömegű cellulóz-éter hozzáadásával lehet elérni. Viszkozitása csekély mértékben függ a nyírási sebességtől, és a nagy viszkozitás eléri a cél viszkozitást, és a szükséges adagolási mennyiség kicsi, a viszkozitás pedig a sűrítés hatékonyságától függ. Ezért egy bizonyos konzisztencia eléréséhez bizonyos mennyiségű cellulóz-étert (az oldat koncentrációját) és az oldat viszkozitását kell garantálni. Az oldat gélhőmérséklete is lineárisan csökken az oldat koncentrációjának növekedésével, és egy bizonyos koncentráció elérése után szobahőmérsékleten gélesedik. A HPMC gélesedési koncentrációja szobahőmérsékleten viszonylag magas.

A cellulóz-éter késleltetése

A cellulóz-éter harmadik funkciója a cement hidratációs folyamatának késleltetése. A cellulóz-éter különféle előnyös tulajdonságokkal ruházza fel a habarcsot, emellett csökkenti a cement korai hidratációs hőjét és késlelteti a cement hidratációs dinamikus folyamatát. Ez nem kedvez a habarcs hideg területeken történő használatának. Ezt a késleltető hatást a cellulóz-éter molekulák adszorpciója okozza olyan hidratációs termékeken, mint a CSH és a ca(OH)2. A pórusoldat viszkozitásának növekedése miatt a cellulóz-éter csökkenti az ionok mobilitását az oldatban, ezáltal késlelteti a hidratációs folyamatot. Minél nagyobb a cellulóz-éter koncentrációja az ásványi gél anyagában, annál kifejezettebb a hidratáció késleltetése. A cellulóz-éter nemcsak késlelteti a kötést, hanem késlelteti a cementhabarcs-rendszer keményedési folyamatát is. A cellulóz-éter késleltető hatása nemcsak az ásványi gélrendszerben való koncentrációjától, hanem a kémiai szerkezetétől is függ. Minél magasabb a HEMC metilezési foka, annál jobb a cellulóz-éter késleltető hatása. A hidrofil szubsztitúció és a víznövelő szubsztitúció aránya A késleltető hatás erősebb. A cellulóz-éter viszkozitása azonban csekély hatással van a cement hidratációs kinetikájára.

A habarcsban a cellulóz-éter vízvisszatartó, sűrítő, késleltető cementhidratáló hatást és javítja az építési teljesítményt. A jó vízvisszatartó képesség teljesebbé teszi a cement hidratálását, javíthatja a nedves habarcs nedves viszkozitását, növelheti a habarcs kötési szilárdságát és beállíthatja az időt. Cellulóz-éter hozzáadása a mechanikus permetezőhabarcshoz javíthatja a permetezési vagy szivattyúzási teljesítményt és a habarcs szerkezeti szilárdságát. Ezért a cellulóz-étert széles körben használják a készhabarcsok fontos adalékanyagaként