Cellulóz éterek, példáulmetil -cellulóz (MC),hidroxi -propil -metil -cellulóz (HPMC), ésKarboxi -metil -cellulóz (CMC), széles körben használják különféle alkalmazásokban, beleértve a gyógyszereket, az építőiparokat és az élelmiszeripart. A cellulóz -éterek egyik kritikus tulajdonsága a víz megőrzésére való képességük, ami fontos a funkcionalitásuk szempontjából ezekben az alkalmazásokban. A víz visszatartása biztosítja, hogy az anyag a kívánt formában maradjon, és hatékonyan működjön, akár megvastagodott oldatban, gélben, akár egy mátrix részeként.
1.Célkitűzés
A víztartási teszt célja az, hogy meghatározza azt a vízmennyiséget, amelyet a cellulóz -éter meghatározott körülmények között tarthat. Ez a tulajdonság azért fontos, mert befolyásolja a cellulóz-éter alapú termékek működőképességét, stabilitását és teljesítményét különböző környezetekben.
2.Alapelv
A víz visszatartását úgy határozzuk meg, hogy megmérjük a cellulóz -éter által megtartott víz súlyát, ha standardizált tesztnek van kitéve. Általában a cellulóz -éter keverékét vízzel készítik el, majd megmérik a szabad vízmennyiséget, amelyet a nyomás alatt lévő keverékből kiürítünk vagy leereszkednek. Minél magasabb a víz visszatartása, annál nagyobb a cellulóz -éter képessége a nedvesség tartására.
3.Készülékek és anyagok
Tesztminta:Cellulóz -éter por (pl. MC, HPMC, CMC)
Víz (desztillált)- A keverék elkészítéséhez
Víztartási készülék- Szabványos víztartási tesztcella (pl. Egy csalás, hálószűrővel vagy szűrőberendezéssel)
Egyensúly- A minta és a víz mérése
Szűrőpapír- A minta megtartására
Fokozatos henger- A víz mennyiségének méréséhez
Nyomásforrás-A felesleges víz kiszorításához (pl. Rugó betöltött sajtó vagy súly)
Időzítő- A vízmegtartás mérésének idejének nyomon követése
Termosztát vagy inkubátor- A teszt hőmérsékletének fenntartása (általában szobahőmérsékleten, 20–25 ° C körül)
4.Eljárás
A minta előkészítése:
Mérlegesen mérlegelje az ismert mennyiségű cellulóz -éter -port (általában 2 gramm) egyensúlyban.
Keverje össze a cellulóz -éterport egy meghatározott mennyiségű desztillált vízzel (pl. 100 ml), hogy iszap vagy paszta legyen. Alaposan keverje össze a keveréket az egyenletes diszperzió és a hidratálás biztosítása érdekében.
Hagyja, hogy a keverék 30 percig hidratáljon, hogy biztosítsa a cellulóz -éter teljes duzzanatát.
A vízmegtartó készülék beállítása:
Készítse el a vízmegtartó készüléket úgy, hogy szűrőtáblát helyez a szűrőegységbe vagy a tölcsérbe.
Öntsük a cellulóz -éter -iszapot a szűrőpapírra, és ellenőrizze, hogy egyenletesen eloszlik -e.
Retenció mérése:
Használjon nyomást a mintára manuálisan vagy rugóval betöltött sajtolás segítségével. A nyomás mértékét az összes teszt során szabványosítani kell.
Engedje meg, hogy a rendszer 5–10 percig lefolyjon, amelynek során a felesleges vizet elválasztják a hígítástól.
Gyűjtse össze a szűrt vizet egy fokozatos hengerbe.
A vízmegtartás kiszámítása:
Miután a leeresztési folyamat befejeződött, mérje meg az összegyűjtött vizet az elveszett víz mennyiségének meghatározásához.
Számítsa ki a víz visszatartását úgy, hogy kivonja a szabad vízmennyiséget a minta keverékében használt kezdeti vízmennyiségből.
Megismételhetőség:
Végezze el a tesztet három példányban az egyes cellulóz -éter mintákhoz a pontos és reprodukálható eredmények biztosítása érdekében. Az átlagos vízmegtartási értéket használják a jelentéstételhez.
5.Adatok értelmezése
A víztartási teszt eredményét általában a cellulóz -éter minta által megtartott víz százalékában fejezik ki. A víztartás kiszámításához szükséges képlet:
Ez a képlet segít felmérni a cellulóz-éterek víztartási képességét a megadott körülmények között.
6.Tesztváltozások
Az alapvető vízmegtartási teszt néhány variációja a következők:
Időfüggő vízmegtartás:Bizonyos esetekben a víz visszatartását különböző időközönként (pl. 5, 10, 15 perc) lehet mérni, hogy megértsék a vízmegtartás kinetikáját.
Hőmérséklet-érzékeny visszatartás:A különböző hőmérsékleten végzett tesztek megmutathatják, hogy a hőmérséklet hogyan befolyásolja a víz visszatartását, különösen a termikusan érzékeny anyagok esetében.
7.A víz visszatartását befolyásoló tényezők
Számos tényező befolyásolhatja a cellulóz éterek vízmegtartását:
Viszkozitás:A nagyobb viszkozitású cellulóz -éterek általában több vizet tartanak.
Molekulatömeg:A magasabb molekulatömegű cellulóz -éterek gyakran jobb víztartási kapacitással rendelkeznek, nagyobb molekuláris szerkezetük miatt.
Helyettesítési fok:A cellulóz -éterek kémiai módosítása (pl. A metilezés vagy a hidroxi -propilezés foka) jelentősen befolyásolhatja víztartási tulajdonságaikat.
A cellulóz -éter koncentrációja a keverékben:A cellulóz -éter magasabb koncentrációja általában jobb víztartást eredményez.
8.Mintatáblázat: Példa eredmények
| Mintatípus | Kezdeti víz (ml) | Összegyűjtött víz (ml) | Vízmegtartás (%) |
| Metil -cellulóz (MC) | 100 | 70 | 30% |
| Hidroxi -propil -metil -cellulóz (HPMC) | 100 | 65 | 35% |
| Karboxi -metil -cellulóz (CMC) | 100 | 55 | 45% |
| Magas viszkozitás MC | 100 | 60 | 40% |
Ebben a példában a vízvisszatartási értékek azt mutatják, hogy a karboxi -metil -cellulóz (CMC) mintában a legmagasabb a víztartás, míg a metil -cellulóz (MC) a legalacsonyabb retenciója.
A cellulóz -éterek víztartási tesztje nélkülözhetetlen minőség -ellenőrzési módszer ezen anyagok víz tartásának képességének mérésére. Az eredmények segítenek meghatározni a cellulóz -éter alkalmasságát az egyes alkalmazásokhoz, például olyan készítményekben, ahol a nedvességkontroll kritikus. A vizsgálati eljárás szabványosításával a gyártók biztosíthatják a cellulóz -éter termékeik következetes teljesítményét, és hasznos adatokat szolgáltathatnak a termékfejlesztéshez.
A postai idő: február 19-25.