Az újradiszpergálható polimer porok (RDP) minőségi vizsgálata több módszert is magában foglal a teljesítményük és az ipari szabványoknak való megfelelésük biztosítására. Íme néhány általános minőségvizsgálati módszer az RDP-k számára:

1. Részecskeméret-elemzés:

• Lézer diffrakció: Az RDP-k részecskeméret-eloszlását méri lézerdiffrakciós technikák segítségével. Ez a módszer információt nyújt az átlagos részecskeméretről, a részecskeméret-eloszlásról és a teljes részecskemorfológiáról.
• Szitaelemzés: Szűri az RDP-részecskéket egy sor hálóméreten keresztül, hogy meghatározza a részecskeméret-eloszlást. Ez a módszer hasznos durva részecskék esetén, de nem biztos, hogy alkalmas finom részecskék esetében.

2. Térfogatsűrűség mérése:

• Meghatározza az RDP-k térfogatsűrűségét, amely a por térfogategységenkénti tömege. A térfogatsűrűség befolyásolhatja a por folyási tulajdonságait, kezelését és tárolási jellemzőit.

3. Nedvességtartalom elemzése:

• Gravimetriás módszer: Megméri az RDP-k nedvességtartalmát a minta szárításával és a tömegveszteség lemérésével. Ez a módszer információt nyújt a nedvességtartalomról, amely befolyásolja a por stabilitását és tárolását.
• Karl Fischer titrálás: Az RDP-k nedvességtartalmát Karl Fischer reagens segítségével határozza meg, amely kifejezetten vízzel reagál. Ez a módszer nagy pontosságot és precizitást biztosít a nedvesség meghatározásához.

4. Üvegátmeneti hőmérséklet (Tg) elemzése:

• Meghatározza az RDP-k üvegesedési hőmérsékletét differenciális pásztázó kalorimetria (DSC) segítségével. A Tg tükrözi az üveges állapotból a gumiszerű állapotba való átmenetet, és befolyásolja az RDP-k teljesítményét különböző alkalmazásokban.

5. Kémiai összetétel elemzése:

• FTIR spektroszkópia: Az infravörös sugárzás abszorpciójának mérésével elemzi az RDP-k kémiai összetételét. Ez a módszer azonosítja a polimerben jelen lévő funkciós csoportokat és kémiai kötéseket.
• Elemanalízis: Meghatározza az RDP-k elemi összetételét olyan technikák segítségével, mint a röntgenfluoreszcencia (XRF) vagy az atomabszorpciós spektroszkópia (AAS). Ez a módszer a porban jelenlévő elemek koncentrációját számszerűsíti.

6. Mechanikai tulajdonságvizsgálat:

• Szakítószilárdság: Méri az RDP filmek vagy bevonatok szakítószilárdságát, szakadási nyúlását és modulusát. Ez a módszer az RDP-k mechanikai tulajdonságait értékeli, amelyek elengedhetetlenek a ragasztó- és építőipari alkalmazásokban nyújtott teljesítményükhöz.

7. Reológiai vizsgálat:

• Viszkozitásmérés: Meghatározza az RDP diszperziók viszkozitását rotációs viszkoziméterek vagy reométerek segítségével. Ez a módszer az RDP-diszperziók vízben vagy szerves oldószerekben való áramlási viselkedését és kezelési jellemzőit értékeli.

8. Tapadásvizsgálat:

• Lehúzási szilárdsági teszt: Az RDP-alapú ragasztók tapadási szilárdságát méri a hordozó felületére merőleges erő kifejtésével. Ez a módszer értékeli az RDP-k kötési teljesítményét különböző hordozókon.

9. Hőstabilitási elemzés:

• Termogravimetriás elemzés (TGA): Meghatározza az RDP-k termikus stabilitását a súlycsökkenés mérésével a hőmérséklet függvényében. Ez a módszer az RDP-k bomlási hőmérsékletét és termikus lebomlási viselkedését értékeli.

10. Mikroszkópos elemzés:

• Pásztázó elektronmikroszkópia (SEM): Az RDP részecskék morfológiáját és felületi szerkezetét nagy nagyítással vizsgálja. Ez a módszer részletes információkat nyújt a részecskék alakjáról, méreteloszlásáról és felületi morfológiájáról.

Ezek a minőségvizsgálati módszerek segítenek biztosítani az újradiszpergálható polimerporok (RDP) konzisztenciáját, megbízhatóságát és teljesítményét különféle alkalmazásokban, beleértve a ragasztókat, bevonatokat, építőanyagokat és gyógyszerkészítményeket. A gyártók e technikák kombinációját alkalmazzák az RDP-k fizikai, kémiai, mechanikai és termikus tulajdonságainak értékelésére, valamint az ipari szabványoknak és előírásoknak való megfelelőségük ellenőrzésére.