A polianionos cellulóz (PAC) és a nátrium-karboxi-metil-cellulóz (CMC) kétféle cellulóz-éter, amelyek hasonló kémiai szerkezettel és tulajdonságokkal rendelkeznek, de néhány kulcsfontosságú szempontból különböznek egymástól.

A PAC egy vízben oldódó cellulóz-éter, amelynek nagy a szubsztitúciója, ami azt jelenti, hogy nagyszámú karboxi-metil-csoport kapcsolódik a cellulózvázhoz. A PAC-t gyakran használják viszkozitásnövelőként és folyadékveszteség-csökkentőként olajfúrófolyadékokban, kiváló vízmegtartó, stabilitása és sűrítő tulajdonságai miatt.

A CMC ezzel szemben egy vízben oldódó cellulóz-éter, amelyet széles körben használnak sűrítőként, kötőanyagként és stabilizátorként különböző iparágakban, beleértve az élelmiszer-, gyógyszer-, kozmetikai és papírgyártást. A CMC-t a cellulóz és a monoklór-ecetsav reakciójával állítják elő, hogy karboxi-metil-csoportokat vigyenek be a cellulózvázba. A CMC szubsztitúciós foka alacsonyabb, mint a PAC-é, de így is jó vízvisszatartó, stabilitási és sűrítő tulajdonságokat biztosít.

Bár a PAC és a CMC is hasonló tulajdonságokkal rendelkező cellulóz-éterek, néhány kulcsfontosságú szempontban különböznek. Például a PAC-t jellemzően az olajfúróiparban használják magas helyettesíthetőségének és kiváló folyadékveszteség-csökkentő tulajdonságainak köszönhetően, míg a CMC-t az iparágak szélesebb körében használják alacsonyabb helyettesíthetőségi foka és a különféle alkalmazásokban való sokoldalúsága miatt.

Összességében a PAC és a CMC egyaránt fontos cellulóz-éterek egyedi tulajdonságokkal és alkalmazásokkal. Míg a PAC-t főként az olajfúróiparban használják, a CMC-t sokoldalúsága és alacsonyabb helyettesíthetősége miatt szélesebb körben alkalmazzák a különböző iparágakban.