A cellulóz-éter sűrítő hatása függ: a cellulóz-éter polimerizációs fokától, az oldat koncentrációjától, a nyírási sebességtől, a hőmérséklettől és egyéb feltételektől. Az oldat zselésítő tulajdonsága az alkil-cellulózra és módosított származékaira jellemző. A gélesedési tulajdonságok a helyettesítés mértékétől, az oldat koncentrációjától és az adalékanyagoktól függenek. A hidroxi-alkil-módosított származékok esetében a géltulajdonságok a hidroxi-alkil módosítási fokával is összefüggenek. Alacsony viszkozitású MC-hez és HPMC-hez 10%-15%-os, közepes viszkozitású MC-hez és HPMC-hez 5%-10%-os, nagy viszkozitású MC-hez és HPMC-hez pedig csak 2%-3%-os oldat készíthető, és általában a cellulóz-éter viszkozitási osztályozását is 1%-2%-os oldattal osztályozzák.
A nagy molekulatömegű cellulóz-éternek nagy a sűrítési hatékonysága, és a különböző molekulatömegű polimerek különböző viszkozitásúak azonos koncentrációjú oldatban. A megcélzott viszkozitást csak nagy mennyiségű kis molekulatömegű cellulóz-éter hozzáadásával lehet elérni. Viszkozitása csekély mértékben függ a nyírási sebességtől, a nagy viszkozitás eléri a cél viszkozitást, és a szükséges adagolási mennyiség kicsi, a viszkozitás pedig a sűrítés hatékonyságától függ. Ezért egy bizonyos konzisztencia eléréséhez bizonyos mennyiségű cellulóz-étert (az oldat koncentrációját) és az oldat viszkozitását kell biztosítani. Az oldat gélhőmérséklete is lineárisan csökken az oldat koncentrációjának növekedésével, és egy bizonyos koncentráció elérése után szobahőmérsékleten gélesedik. A HPMC gélesedési koncentrációja szobahőmérsékleten viszonylag magas.
A konzisztencia a részecskeméret kiválasztásával és a cellulóz-éterek különböző módosítási fokával is beállítható. Az úgynevezett módosítás az MC vázszerkezetében a hidroxi-alkil-csoportok bizonyos mértékű szubsztitúciójának bevezetése. A két szubsztituens relatív szubsztitúciós értékeinek megváltoztatásával, vagyis a metoxi- és hidroxi-alkil-csoportok DS és MS relatív szubsztitúciós értékeivel, amit gyakran mondunk. A cellulóz-éterre vonatkozó különféle teljesítménykövetelmények teljesíthetők a két szubsztituens relatív helyettesítési értékének megváltoztatásával.
A nagy viszkozitású cellulóz-éter vizes oldatának magas a tixotrópiája, ami szintén a cellulóz-éter fő jellemzője. Az MC polimerek vizes oldatai általában pszeudoplasztikus és nem tixotróp fluiditást mutatnak a gélhőmérséklet alatt, de newtoni folyási tulajdonságok alacsony nyírási sebesség mellett. A pszeudoplaszticitás a cellulóz-éter molekulatömegével vagy koncentrációjával növekszik, függetlenül a szubsztituens típusától és a helyettesítés mértékétől. Ezért az azonos viszkozitási fokozatú cellulóz-éterek, függetlenül az MC-től, a HPMC-től, a HEMC-től, mindig ugyanazokat a reológiai tulajdonságokat mutatják mindaddig, amíg a koncentrációt és a hőmérsékletet állandóan tartják. A hőmérséklet emelésekor szerkezeti gélek képződnek, és erősen tixotróp áramlások lépnek fel. A nagy koncentrációjú és alacsony viszkozitású cellulóz-éterek tixotrópiát mutatnak még a gél hőmérséklete alatt is. Ez a tulajdonság nagy előnyt jelent az építőhabarcs építésénél a szintezés és a megereszkedés beállításához.
Itt meg kell magyarázni, hogy minél nagyobb a cellulóz-éter viszkozitása, annál jobb a vízvisszatartás, de minél nagyobb a viszkozitása, annál nagyobb a cellulóz-éter relatív molekulatömege, és ennek megfelelően csökken az oldhatósága, ami negatívan hat. a habarcskoncentrációról és az építési teljesítményről. Minél nagyobb a viszkozitás, annál szembetűnőbb a sűrítő hatás a habarcson, de ez nem teljesen arányos. Némi közepes és alacsony viszkozitású, de a módosított cellulóz-éter jobb teljesítményt nyújt a nedves habarcs szerkezeti szilárdságának javításában. A viszkozitás növekedésével a cellulóz-éter vízvisszatartása javul.
Feladás időpontja: 2023. március 20