Mennyire fontos a metil-cellulóz-éter viszkozitása a gipszhabarcshoz?

Mennyire fontos a metil-cellulóz-éter viszkozitása a gipszhabarcshoz?

Válasz: A viszkozitás a metil-cellulóz-éter teljesítményének fontos paramétere.

Általánosságban elmondható, hogy minél nagyobb a viszkozitása, annál jobb a gipszhabarcs vízvisszatartó hatása. Azonban minél nagyobb a viszkozitás, annál nagyobb a metil-cellulóz-éter molekulatömege, és az oldhatóság ennek megfelelő csökkenése negatív hatással lesz a habarcs szilárdságára és szerkezeti teljesítményére. Minél nagyobb a viszkozitás, annál szembetűnőbb a habarcs sűrítő hatása, de ez nem egyenesen arányos. Minél nagyobb a viszkozitás, annál viszkózusabb lesz a nedves habarcs. Az építés során a kaparóhoz tapadva és az aljzathoz való erős tapadásban nyilvánul meg. De nem hasznos magának a nedves habarcs szerkezeti szilárdságának növelése. Ezenkívül az építés során a nedves habarcs behajlásgátló hatása nem nyilvánvaló. Éppen ellenkezőleg, néhány közepes és alacsony viszkozitású, de módosított metil-cellulóz-éter kiváló teljesítményt nyújt a nedves habarcs szerkezeti szilárdságának javításában.

Mennyire fontos a cellulóz-éter finomsága a habarcs szempontjából?

Válasz: A finomság a metil-cellulóz-éter fontos teljesítménymutatója is. A száraz porhabarcshoz használt MC-nek alacsony víztartalmú pornak kell lennie, és a finomsághoz is szükséges, hogy a szemcseméret 20-60%-a 63 m-nél kisebb legyen. A finomság befolyásolja a metil-cellulóz-éter oldhatóságát. A durva MC általában szemcsés, amely könnyen diszpergálható és vízben oldódik agglomeráció nélkül, de az oldódási sebesség nagyon lassú, ezért nem alkalmas száraz porhabarcsban való felhasználásra. Egyes hazai termékek pelyhesek, nem könnyen diszpergálhatók és vízben oldódnak, és könnyen agglomerálhatók. A száraz porhabarcsban az MC-t a cementáló anyagok, például adalékanyag, a finom töltőanyag és a cement között diszpergálják, és csak elég finom por képes elkerülni a metil-cellulóz-éter agglomerációját vízzel való keveréskor. Ha az MC-t vízzel adják az agglomerátumok feloldására, nagyon nehéz diszpergálni és feloldani. A durva MC nemcsak pazarló, hanem csökkenti a habarcs helyi szilárdságát is. Ha az ilyen száraz porhabarcsot nagy területen hordják fel, akkor a helyi habarcs kötési sebessége jelentősen csökken, és az eltérő kötési idők miatt repedések jelennek meg. A mechanikus felépítésű szórt habarcsnál a rövidebb keverési idő miatt nagyobb a finomsági követelmény.

Az MC finomsága bizonyos hatással van a vízvisszatartására is. Általánosságban elmondható, hogy az azonos viszkozitású, de eltérő finomságú metil-cellulóz-étereknél azonos hozzáadott mennyiség mellett minél finomabb, annál jobb a vízvisszatartó hatás.

Mi a cellulóz szelekciós módszer?

Válasz: A különböző alkalmazásokban használt cellulóz-éter mennyisége elsősorban a vízvisszatartás szükségességén alapul. Mindenféle habarcshoz alkalmas. A nagy nedvszívóképességű aljzatokhoz nagyobb mennyiségű cellulóz-éter szükséges. Az egyenletes szemcseméret-eloszlású és ezáltal nagyobb felületű habarcsok nagyobb mennyiségű cellulóz-étert is igényelnek.

A módosított specifikációk kiválaszthatók a megereszkedés elleni követelményeknek megfelelően. Ha a módosítás nem elegendő, keményítő-éterek, általában hidroxi-propil-keményítő-éterek adhatók hozzá, hogy megakadályozzák a megereszkedést.

A készítményben lévő töltőanyagok teljes mennyiségét és szemcseméretét úgy kell megválasztani, hogy a simaság és a jó konzisztencia legyen.

A gipsz keverését, a töltőanyagot, a cellulóz-éter típusát és mennyiségét, valamint a keményítő-éter felhasználását a következő módszerekkel kell kombinálni:

Ha a szárazon kevert habarcsot bizonyos mennyiségű vízhez adjuk, akkor a hozzáadott mennyiség a víz mennyiségén alapul, és az összes vizet beáztatjuk anélkül, hogy a száraz port a megfelelő víz-paszta arányban kevernénk. Ha a különböző összetevőket megfelelő arányban keverjük össze, akkor megfelelő alkalmazási tulajdonságokkal rendelkező sima habarcsot kaphatunk összekeverés után.

Milyen módosításai vannak az építőgipsznek vízvisszatartó szerrel?

Válasz: Az építőfalak többnyire porózus szerkezetek, és mindegyik erős vízfelvevő képességgel rendelkezik. A falépítéshez használt gipsz építőanyag azonban úgy készül, hogy vizet adnak a falhoz, és a víz könnyen felszívódik a falba, ami a gipsz hidratálásához szükséges víz hiányát eredményezi, ami megnehezíti a vakolást és csökken kötési szilárdság, ami repedéseket eredményez. A gipsz építőanyagok vízvisszatartásának javítása javíthatja az építés minőségét és a falhoz való kötőerőt. Ezért a vízvisszatartó szer a gipsz építőanyagok egyik fontos adalékanyagává vált.

Hazámban az általánosan használt vízmegtartó szerek a karboxi-metil-cellulóz és a metil-cellulóz. Ez a két vízmegtartó szer a cellulóz éter származéka. Mindegyikük rendelkezik felületi aktivitással, molekuláiban hidrofil és hidrofób csoportok találhatók, amelyek emulgeáló, védőkolloid és fázisstabilitással rendelkeznek. Vizes oldatának nagy viszkozitása miatt, ha a habarcshoz adják a magas víztartalom fenntartása érdekében, hatékonyan képes megakadályozni a túlzott vízfelvételt az aljzatban (például tégla, beton stb.), és csökkenti a párolgási sebességet. vizet, ezáltal szerepet játszik a vízvisszatartó hatásban. A metil-cellulóz ideális adalékanyag a gipszhez, amely integrálja a vízvisszatartást, a sűrítést, az erősítést és a sűrítést, de az ára viszonylag magas. Általában egyetlen vízvisszatartó szer nem tudja elérni az ideális vízmegtartó hatást, és a különböző vízmegtartó szerek kombinációja nemcsak a felhasználási hatást javíthatja, hanem csökkentheti a gipsz alapú anyagok költségét is.

Hogyan befolyásolja a vízvisszatartás a gipszkompozit cementkötésű anyagok tulajdonságait?

Válasz: A vízvisszatartási arány 0,05% és 0,4% közötti tartományban metil-cellulóz-éter hozzáadásával nő. Amikor a hozzáadott mennyiség tovább nőtt, a növekvő vízvisszatartás tendenciája lelassult.