A cellulóz-éter funkciói a habarcsban: vízvisszatartás, kohézió növelése, sűrítés, a kötési idő befolyásolása és a levegőelvezető tulajdonságok. Ezen jellemzői miatt széles felhasználási területtel rendelkezik építőanyag-habarcsokban.
1. A cellulóz-éter vízvisszatartása a legfontosabb jellemző a habarcs alkalmazásánál.
A cellulóz-éter vízvisszatartását befolyásoló főbb tényezők: viszkozitás, szemcseméret, adagolás, hatóanyag, oldódási sebesség, vízvisszatartási mechanizmus: magának a cellulóz-éternek a vízvisszatartása a cellulóz-éter oldhatóságából és dehidratációjából adódik. Bár a cellulóz molekulalánca nagyszámú, erős hidratációs tulajdonságú hidroxilcsoportot tartalmaz, vízben nem oldódik. A cellulóz szerkezetének ugyanis nagy a kristályossága, és a hidroxilcsoportok hidratáló képessége önmagában nem elegendő az erős intermolekuláris kötések lebontásához. Hidrogénkötések és van der Waals erők, így csak megduzzad, de nem oldódik vízben. Amikor egy szubsztituenst viszünk be a molekulaláncba, nem csak a szubsztituens szakítja meg a hidrogénkötést, hanem a láncok közötti hidrogénkötés is felszakad a szubsztituens szomszédos láncok közé ékelődése miatt. Minél nagyobb a szubsztituens, annál nagyobb a távolság a molekulák között, ami tönkreteszi a hidrogénkötés hatását. Minél nagyobb a cellulózrács, a cellulózrács kitágulása után az oldat bejut, és a cellulóz-éter vízoldhatóvá válik, és nagy viszkozitású oldatot képez. Amikor a hőmérséklet emelkedik, a polimer hidratáltsága gyengül, és a láncok közötti víz kiszorul. Amikor a dehidratáció elegendő, a molekulák aggregálódni kezdenek, háromdimenziós hálózati struktúrát és gélkiválást hozva létre.
(1) A cellulóz-éter részecskeméretének és keverési idejének hatása a vízvisszatartásra
Azonos mennyiségű cellulóz-éterrel a habarcs vízvisszatartása a viszkozitás növekedésével nő; a cellulóz-éter mennyiségének növelése és a viszkozitás növekedése növeli a habarcs vízvisszatartását. Ha a cellulóz-éter tartalom meghaladja a 0,3%-ot, a habarcs vízvisszatartásának változása kiegyenlítődik. A habarcs vízmegtartó képességét nagymértékben szabályozza az oldódási idő, és a finomabb cellulóz-éter gyorsabban oldódik, és gyorsabban fejlődik a vízvisszatartó képesség.
(2) A cellulóz-éter éteresítési fokának és a hőmérsékletnek a hatása a vízvisszatartásra
A hőmérséklet emelkedésével a vízvisszatartás csökken, és minél magasabb a cellulóz-éter éteresítési foka, annál jobb a cellulóz-éter magas hőmérsékletű vízvisszatartása. Használat közben a frissen kevert habarcs hőmérséklete általában 35°C-nál alacsonyabb, különleges éghajlati viszonyok között a hőmérséklet elérheti vagy meg is haladhatja a 40°C-ot. Ebben az esetben módosítani kell a képletet, és a magasabb éterezési fokú terméket kell választani. Vagyis fontolja meg a megfelelő cellulóz-éter kiválasztását.
2. A cellulóz-éter hatása a habarcs levegőtartalmára
A szárazon kevert habarcstermékeknél a cellulóz-éter hozzáadásának köszönhetően bizonyos mennyiségű apró, egyenletes eloszlású és stabil légbuborékok kerülnek a frissen kevert habarcsba. A légbuborékok labdahatása miatt a habarcs jó bedolgozhatósággal rendelkezik, és csökkenti a habarcs csavarodását. Repedés és zsugorodás, valamint a habarcs kimeneti sebességének növelése.
3. A cellulóz-éter hatása a cementhidratációra
A cellulóz-éter késlelteti a cementalapú habarcsok hidratálódását, a késleltető hatás pedig a cellulóz-éter-tartalom növekedésével fokozódik. A cellulóz-éter cementhidratációt befolyásoló tényezői: adagolás, éteresítés foka, cement típusa.
Feladás időpontja: 2023.02.02